Nézz ránk a Facebook -on is,
és jelölj meg minket
és jelölj meg minket
| 2012
fodrászkereső fodrászatkereső info@hajtrend.hu hasznos
linkek:
www.keruletifodraszatok.hu |
| I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
X.
XI.
XII.
XIII.
XIV.
XV.
XVI.
XVII.
XVIII.
XIX.
XX.
XXI.
XXII.
XXIII. |
| A
hajfestés története - hajfestés történelem |
| A hajfesték a haj színének
ideiglenes megváltoztatására alkalmas festék. Már az ókorban is ismertek voltak különféle hajfestő technikák, az egyiptomiak például növényi és állati eredetű festékeket használtak. A mesterséges, azaz vegyi anyagokból előállított hajfestékekkel az 1900-as évek elején kezdtek el kísérletezni. A hajfestékek lehetnek krém, por, hab, folyadék vagy permet (spray) állagúak, lemoshatóak, féltartósak vagy tartósak. A haj színezése a divat részét is képezi. |
Ősidőkben használt hajfestő
anyagok:
- bogyós gyümölcsök (akár - Piros,sárga,kék)
- indigó (fekete)
- henna (vörös)
- dió hély (barna)
- kamilla (sárga)
Vaskor végén: a Kelták
- mésztej (fehérítés)
- festő csülleng (sárga)
- bogyós gyümölcsök (akár - Piros,sárga,kék)
- indigó (fekete)
- henna (vörös)
- dió hély (barna)
- kamilla (sárga)
Vaskor végén: a Kelták
- mésztej (fehérítés)
- festő csülleng (sárga)
| Festő csülleng |
Görögország:
A görögöknél az aranyszőke haj volt nagy divat, hamuzsírból és sárga virágokból kevert egyveleggel.
Egyiptom:
Egyiptomban és a Közel-Keleten a vöröses árnyalatok mentek jobban. a vörös színt hennából, a sárgát kamillából, a bíborszínt kosenilből
állították elő. A henna színhatását tealevelekkel fokozták. Az egyiptomiak állati vért is felhasználtak hajfestéknek, olajjal vagy zsírral keverve.
Róma:
A rómaiak több mint százfajta hajfestékreceptet ismertek, eleinte leginkább a sötét színeket kedvelték, mert a szőke a prostituáltak hajszíne volt.
Később, a görög kultúra és a Galliából behurcolt nők hatására a szőkítés is elterjedté vált. A görögök és a rómaiak mérgező hatású ólom-acetátot is
használtak festék készítésére. A festéket a férfiak is használták, az ókorban gyakran a szakáll színezésére is, a vikingek például szőkítették
a szakállukat, a babilóniaiak pedig az őszülő szakállukat feketére festették. Egyes népeknél különleges alkalmakkor (például
esküvőnél) bizonyos színűre festették a hajat.
A görögöknél az aranyszőke haj volt nagy divat, hamuzsírból és sárga virágokból kevert egyveleggel.
Egyiptom:
Egyiptomban és a Közel-Keleten a vöröses árnyalatok mentek jobban. a vörös színt hennából, a sárgát kamillából, a bíborszínt kosenilből
állították elő. A henna színhatását tealevelekkel fokozták. Az egyiptomiak állati vért is felhasználtak hajfestéknek, olajjal vagy zsírral keverve.
Róma:
A rómaiak több mint százfajta hajfestékreceptet ismertek, eleinte leginkább a sötét színeket kedvelték, mert a szőke a prostituáltak hajszíne volt.
Később, a görög kultúra és a Galliából behurcolt nők hatására a szőkítés is elterjedté vált. A görögök és a rómaiak mérgező hatású ólom-acetátot is
használtak festék készítésére. A festéket a férfiak is használták, az ókorban gyakran a szakáll színezésére is, a vikingek például szőkítették
a szakállukat, a babilóniaiak pedig az őszülő szakállukat feketére festették. Egyes népeknél különleges alkalmakkor (például
esküvőnél) bizonyos színűre festették a hajat.
A középkorban a nők annak ellenére is festették a
hajukat, hogy az egyház ezt ellenezte.
A megtagadták a feloldozást a divatozó nőktől.
A festékekhez felhasználtak:
-hennát, sáfrányt, a rekettye virágát és tojást is.
I. Erzsébet idején Angliában népszerű volt a vörös szín, aminek eléréséhez sáfrány és
kénport keverékét használták. A 16. századi Olaszországban Tiziano Vecellio
festményeinek hatására vált kedveltté a bronzvörös hajszín, amit
- timsót, ként, szódát és rebarbarát is tartalmazó festékkel igyekeztek utánozni.
Egyes extrém receptek bort vagy éppen lóvizeletet is tartalmaztak. Az 1600-as években a
citrom leve és a kamilla virága mellett az
- ólomból készült fésűkkel színezték a hajukat az emberek, az ólomfésű ugyanis sötétre
színezte a hajat.
Az 1700-as években népszerűvé vált a hajpor használata, melyet lisztből készítettek.
A megtagadták a feloldozást a divatozó nőktől.
A festékekhez felhasználtak:
-hennát, sáfrányt, a rekettye virágát és tojást is.
I. Erzsébet idején Angliában népszerű volt a vörös szín, aminek eléréséhez sáfrány és
kénport keverékét használták. A 16. századi Olaszországban Tiziano Vecellio
festményeinek hatására vált kedveltté a bronzvörös hajszín, amit
- timsót, ként, szódát és rebarbarát is tartalmazó festékkel igyekeztek utánozni.
Egyes extrém receptek bort vagy éppen lóvizeletet is tartalmaztak. Az 1600-as években a
citrom leve és a kamilla virága mellett az
- ólomból készült fésűkkel színezték a hajukat az emberek, az ólomfésű ugyanis sötétre
színezte a hajat.
Az 1700-as években népszerűvé vált a hajpor használata, melyet lisztből készítettek.
Az 1800-as években a társadalmi
elvárások miatt a nők általában nem használtak olyan festéket, ami nagyon
megváltoztatta volna a hajszínüket, a
szőkítés például illetlenségnek számított. Ha mégis használtak hajfestéket, az általában növényi eredetű volt. A 19. századi népszerű opera-
énekesnő, Adelina Patti előszeretettel festette a haját hennával, amit sokan kezdtek utánozni, a Közel-Keletről importált festékekkel.
Nem növényi szőkítés kezdete:
Az 1800-as évek végén kezdett el terjedni a hidrogén-peroxid használata szőkítő hatás eléréséhez.
Az 1920-as években textilfestésre használt vegyi anyagokkal kezdtek el kísérletezni hajfesték előállításához, Eugène Schueller francia kémikus
például olyan hajfesték-formulát alkotott, ami p-Fenilén-diamint (PPD) tartalmazott. Schueller 1909-ben alapította meg a L’Oréal céget, mely az egyik
legnagyobb kozmetikai vállalattá vált később. 1917-ben jelent meg a két lépcsős szőkítés technikája, melyben először „leszívták” a haj
eredeti színét és a második lépcsőben színezték. Az 1920-as években egy ugyancsak francia cég, a Mury fejlesztette ki azt az eljárást, ami
lehetővé tette, hogy a festék bejusson a hajszál belsejébe, ezzel hosszabb és természetesebb hatást érve el. Az 1930-as években a mozgókép
terjedésével és a filmsztárok megjelenésével a hajfestés, különösen a szőkítés lett egyre népszerűbb, bár a társadalmi konvenciók még ekkor is gátat
szabtak a terjedésének, mivel túlságosan kihívónak tartották. A színes televízió megjelenésével a színészek hajszínének jelentősége is megnőtt és
ezzel együtt a hajfestés népszerűsége is. Az 1950-es években az amerikai Clairol cég reklámokkal kampányolt a szőkítés mellett, a hirdetésekben a
szőke nőket illedelmes, jó háziasszonyként ábrázolták, ezzel harcolva a hajfestés frivol voltát hangsúlyozó vélemények ellen.
szőkítés például illetlenségnek számított. Ha mégis használtak hajfestéket, az általában növényi eredetű volt. A 19. századi népszerű opera-
énekesnő, Adelina Patti előszeretettel festette a haját hennával, amit sokan kezdtek utánozni, a Közel-Keletről importált festékekkel.
Nem növényi szőkítés kezdete:
Az 1800-as évek végén kezdett el terjedni a hidrogén-peroxid használata szőkítő hatás eléréséhez.
Az 1920-as években textilfestésre használt vegyi anyagokkal kezdtek el kísérletezni hajfesték előállításához, Eugène Schueller francia kémikus
például olyan hajfesték-formulát alkotott, ami p-Fenilén-diamint (PPD) tartalmazott. Schueller 1909-ben alapította meg a L’Oréal céget, mely az egyik
legnagyobb kozmetikai vállalattá vált később. 1917-ben jelent meg a két lépcsős szőkítés technikája, melyben először „leszívták” a haj
eredeti színét és a második lépcsőben színezték. Az 1920-as években egy ugyancsak francia cég, a Mury fejlesztette ki azt az eljárást, ami
lehetővé tette, hogy a festék bejusson a hajszál belsejébe, ezzel hosszabb és természetesebb hatást érve el. Az 1930-as években a mozgókép
terjedésével és a filmsztárok megjelenésével a hajfestés, különösen a szőkítés lett egyre népszerűbb, bár a társadalmi konvenciók még ekkor is gátat
szabtak a terjedésének, mivel túlságosan kihívónak tartották. A színes televízió megjelenésével a színészek hajszínének jelentősége is megnőtt és
ezzel együtt a hajfestés népszerűsége is. Az 1950-es években az amerikai Clairol cég reklámokkal kampányolt a szőkítés mellett, a hirdetésekben a
szőke nőket illedelmes, jó háziasszonyként ábrázolták, ezzel harcolva a hajfestés frivol voltát hangsúlyozó vélemények ellen.
A hajfestékeknek tartósság
szempontjából három típusát lehet
megkülönböztetni:
Hajszínezők
A színezők a legkevésbé tartósak, az első hajmosásig tartanak. Nagy méretű, savas festékmolekulákból állnak, melyek sót képeznek a hajon. A
molekulák méretük miatt nem képesek áthatolni a hajszálakon, így csak réteget képeznek a felületükön.
Féltartós hajfestékek
Ezek a festékek hat-nyolc mosás erejéig tartósak. Egyik válozatuk az elektrosztatikusság elvére épül: a pozitív töltésű festékmolekula és a negatív
töltésű hajszál vonzzák egymást. A másik típus a hajszálak roncsolt szerkezetét veszi alapul, és a színezőkben használt nagy méretű molekulák
mellett kisebb méretűeket is használ, melyek a roncsolt hajszálakba képesek bejutni és így teszik valamivel tartósabbá a színt.
Tartós hajfestékek
Kisméretű molekulákat tartalmaznak, ezek lehetnek például amino-fenolok, fenilén-diaminok vagy rezorcin is. Ezek a molekulák már képesek bejutni a
hajszálak belsejébe, azonban nem színesek, és nem is tudnának tartósan megmaradni. Ezért oxidálószert alkalmaznak a megfestésükre és a
megtartásukra. Az oxidálószer általában hidrogén-peroxid. Az oxidált molekulák a hajfesték többi összetevőjével együtt hozzák létre a
festékmolekulákat, melyek már túl nagyok ahhoz, hogy ki tudjanak jutni a hajszál belsejéből, így hoznak létre tartós színt. A tartós hajfestéket emiatt
lemosni nem lehet, csak a hajszál kihullásával tűnik el.
Hajszínezők
A színezők a legkevésbé tartósak, az első hajmosásig tartanak. Nagy méretű, savas festékmolekulákból állnak, melyek sót képeznek a hajon. A
molekulák méretük miatt nem képesek áthatolni a hajszálakon, így csak réteget képeznek a felületükön.
Féltartós hajfestékek
Ezek a festékek hat-nyolc mosás erejéig tartósak. Egyik válozatuk az elektrosztatikusság elvére épül: a pozitív töltésű festékmolekula és a negatív
töltésű hajszál vonzzák egymást. A másik típus a hajszálak roncsolt szerkezetét veszi alapul, és a színezőkben használt nagy méretű molekulák
mellett kisebb méretűeket is használ, melyek a roncsolt hajszálakba képesek bejutni és így teszik valamivel tartósabbá a színt.
Tartós hajfestékek
Kisméretű molekulákat tartalmaznak, ezek lehetnek például amino-fenolok, fenilén-diaminok vagy rezorcin is. Ezek a molekulák már képesek bejutni a
hajszálak belsejébe, azonban nem színesek, és nem is tudnának tartósan megmaradni. Ezért oxidálószert alkalmaznak a megfestésükre és a
megtartásukra. Az oxidálószer általában hidrogén-peroxid. Az oxidált molekulák a hajfesték többi összetevőjével együtt hozzák létre a
festékmolekulákat, melyek már túl nagyok ahhoz, hogy ki tudjanak jutni a hajszál belsejéből, így hoznak létre tartós színt. A tartós hajfestéket emiatt
lemosni nem lehet, csak a hajszál kihullásával tűnik el.
Indigó cserje
Bogyók
Henna virága
| Rekettye virága |
| Bíbor tetű |
Kapcsolódó témák:
Milyen szín állna
jól nekem?
Haj - frizura
történelem
Már az ősidőkben is színezték
-festették a
hajukat a nők. Bár a felhasznált anyagok
főként nővények voltak. Például:
hajukat a nők. Bár a felhasznált anyagok
főként nővények voltak. Például:
Oxidációs
színezők
Ez a festékfajta oxidálószer hatására válik színezővé, és ezt a színt tartósan meg is tartja. Az oxidációs festéket már korábban is használták, de
eleinte nehéz volt a felhordási technikája (vizes oldatban használták), másrészt a hatásmechanizmus során számtalan olyan „mellékhatás”
jelentkezett, melyet igyekeztek kivédeni. Ilyen kellemetlen hiba, hogy a pH-t nem mindig sikerült stabilizálni, erősen lúgos lett. A hajat dehidratálta,
zsírtalanította, s gyakran károsodást okozott. Hamarabb oxidálódott, mint kellett volna, (ettől a színskála már nem volt valós).
Hogyan ”működnek” a festékek?
A festékek felhordása után mindig van egy betartandó hatóidő, mely az oxidációs folyamat. A hatóidő alatt az elővegyületekből egy bonyolult kémiai
folyamat eredményeként egy óriásmolekula keletkezik. A haj kutikulájának nyitása mindig felületaktív anyagokkal lehetséges. A nyitást az optimális 5-
6 angströmről kb. 10 angströmre a felületaktív anyagok illetve a lúgosságot biztosító Ammóniumhidroxid végzi el.
Ekkor a haj felnyitja kutikuláit – lehetővé téve a kortexbe való bejutást. A felhordás előtt homogénné kevert krémfesték a Hidrogénperoxiddal bejut
a kéregbe. Ott a hatóidő alatt egymással kémiai reakcióba lép, és olyan méretűvé válik, hogy a korábban felnyitott „résen”, nem tud „kiesni”.
A színtelenből színes vegyület keletkezik. Ennek ideje legalább 30 perc.
Hő hatására ez csökkenthető, mint minden kémiai folyamat.
A hatóidő alatt a keletkezett festékmolekula adszorbcióval (fizikai kötődés) tapad a kész és jelenlévő természetes melaninra. Ha ez hiányzik, akkor
kezdődik a nehézség, hisz nincs min tapadjon a festékmolekula.Ennek megoldása már ”fodrásztrükköket” illetve szakmai tudást feltételez.
Teendők a hatóidő lejárta után
A hatóidő lejárta után a hajat alaposan le kell mosni, majd semlegesíteni a lúgmaradványoktól mentesíteni kell és keratinkeményítővel kezelni.
Ezeket a befejező műveleteket is nagy gonddal kell végezni, mert a haj csak akkor kezelhető, és lesz kész a frizurakészítésre, ha ezt mind
megtesszük. A gyártók ezeken kívül még egyéb finish termékeket is ajánlanak, amellyel a hidro-lipid balanszot be lehet állítani.
Ez is kívánatos, mert a korábban leírtak szerint víz és zsírvesztés mindig előfordulhat. A bőr és haj természetes zsír és savköpenyének a
visszaállítása a haj szép fényét, kezelhetőségét, a bőr számára pedig a védelmét biztosítja mindenféle hatás ellen.
Ez a festékfajta oxidálószer hatására válik színezővé, és ezt a színt tartósan meg is tartja. Az oxidációs festéket már korábban is használták, de
eleinte nehéz volt a felhordási technikája (vizes oldatban használták), másrészt a hatásmechanizmus során számtalan olyan „mellékhatás”
jelentkezett, melyet igyekeztek kivédeni. Ilyen kellemetlen hiba, hogy a pH-t nem mindig sikerült stabilizálni, erősen lúgos lett. A hajat dehidratálta,
zsírtalanította, s gyakran károsodást okozott. Hamarabb oxidálódott, mint kellett volna, (ettől a színskála már nem volt valós).
Hogyan ”működnek” a festékek?
A festékek felhordása után mindig van egy betartandó hatóidő, mely az oxidációs folyamat. A hatóidő alatt az elővegyületekből egy bonyolult kémiai
folyamat eredményeként egy óriásmolekula keletkezik. A haj kutikulájának nyitása mindig felületaktív anyagokkal lehetséges. A nyitást az optimális 5-
6 angströmről kb. 10 angströmre a felületaktív anyagok illetve a lúgosságot biztosító Ammóniumhidroxid végzi el.
Ekkor a haj felnyitja kutikuláit – lehetővé téve a kortexbe való bejutást. A felhordás előtt homogénné kevert krémfesték a Hidrogénperoxiddal bejut
a kéregbe. Ott a hatóidő alatt egymással kémiai reakcióba lép, és olyan méretűvé válik, hogy a korábban felnyitott „résen”, nem tud „kiesni”.
A színtelenből színes vegyület keletkezik. Ennek ideje legalább 30 perc.
Hő hatására ez csökkenthető, mint minden kémiai folyamat.
A hatóidő alatt a keletkezett festékmolekula adszorbcióval (fizikai kötődés) tapad a kész és jelenlévő természetes melaninra. Ha ez hiányzik, akkor
kezdődik a nehézség, hisz nincs min tapadjon a festékmolekula.Ennek megoldása már ”fodrásztrükköket” illetve szakmai tudást feltételez.
Teendők a hatóidő lejárta után
A hatóidő lejárta után a hajat alaposan le kell mosni, majd semlegesíteni a lúgmaradványoktól mentesíteni kell és keratinkeményítővel kezelni.
Ezeket a befejező műveleteket is nagy gonddal kell végezni, mert a haj csak akkor kezelhető, és lesz kész a frizurakészítésre, ha ezt mind
megtesszük. A gyártók ezeken kívül még egyéb finish termékeket is ajánlanak, amellyel a hidro-lipid balanszot be lehet állítani.
Ez is kívánatos, mert a korábban leírtak szerint víz és zsírvesztés mindig előfordulhat. A bőr és haj természetes zsír és savköpenyének a
visszaállítása a haj szép fényét, kezelhetőségét, a bőr számára pedig a védelmét biztosítja mindenféle hatás ellen.