Hallótávolságon
túl – Interjú Varga Enikő hallássérült fodrásszal.
|
Enikő,
mesélj kicsit magadról, mióta vagy hallássérült?
Nagyszüleimtől örökölve,
születésemtől fogva súlyos hallássérült vagyok, ezért 2 éves korom
óta
hallókészüléket használok, amivel nagyjából
hallok.
Vissza
tudsz emlékezni, mi lehetett az első mozzanat, ami a szakma iránti
érdeklődésedet
mutathatta?
Jó kérdés. Ez egy
érdekes történet. Amikor óvodás voltam, a lányok
csúfoltak, hogy nekem van a
legrondább babám, mert filctollal összefirkáltam az arcát, (persze
nem
tudták, hogy az volt a smink) a frizurája pedig össze-vissza volt
fésülve. Bár makacs kislány voltam,
mégis segítséget kértem, de a baba haját
már nem tudták kifésülni. Akkor ollóval levágtam a haját
rövidre, hogy
szépüljön a babám, és talán akkor volt a haj szépítés iránti első
érdeklődésem.
Mindig fésülgettem és feltűztem kontyba a babáim haját.
Gyerekkoromban is sűrűn jártam egy
fodrászszalonba egy ismerősömhöz, és
az egyik alkalommal miközben a könyveket nézegettem,
különleges frizurákat
keresve, megkérdezte egy másik fodrász hogy " Szeretnék e fodrász
lenni".
Halkan suttogva mondtam, hogy igen, de nem hittem volna, hogy sikerül ezt a
szakmát
megszereznem, mivel hallássérült vagyok. Általános iskolában
rajz művészetet is oktattak, talán ez
is segített abban,
hogy egy kreatív szakmát válasszak.
Mégis mi adott
igazi lökést, hogy ezt a szakmát válasszad?
Középiskolát cukrászként kezdtem
el,és ez idő tájt volt egy hallássérült asztalos fiúbarátom, akinek az
ügyfeleivel sűrűn találkoztam az asztalos műhelyben.Sokat „hallottam”
őket arról beszélni, hogy mennyire
meg vannak elégedve a hallássérült
barátommal, mert nagyon ügyesen dolgozik. Ez önbizalmat adott
nekem
is,hogy a fodrász szakmában el merjek indulni,mert láttam, hogy az embereknek a
jó munka
számít,és nem hátrány az,ha valaki hallássérült. Ezután
otthagytam a cukrász szakmát,és beiratkoztam
oda amire mindig is vágytam,egy
fodrász iskolába.
Kik és hogyan segítettek
elindulni ezen a pályán?
Az Édesanyám és a
Nevelőapám segítettek ezen a pályán elindulni.
Milyen nehézségekkel kellett
megküzdened hallássérültként a fodrász
iskolában és jelenleg a szakmán
belül?
Az
iskolában sokszor nehéz volt modellt szereznem, jelenleg pedig a legtöbb
nehézséget az okozza,
hogy az emberek egy része azt gondolja, hogy nem tudna
velem kommunikálni, ezért fél eljönni, pedig
a kommunikáció nálam is működik,
csak egy kicsit másképp.
Több internetes
fodrászversenyen is elindultál, mi adta az
inspirációt?
Próbára akartam tenni magam, és a
barátnőim is mondták, hogy van bennem tehetség.
Miben
másabb egy hallássérült fodrász élete egy halló fodrászhoz
képest?
Nehezebb
szerintem, a kommunikáció miatt. Van, aki fél ettől, mert azt
gondolja, nem
tud velem kommunikálni. Persze ez nem így van.
Van
esetleg valami előnye?
Nem is gondolnánk
hogy van, de van. A sorstársaimnak sokkal könnyebb elmagyarázniuk nekem
hogy
mit is szeretnének,hiszen a jel nyelvel könnyebb megbeszélni egy frizurát
vagy egy kívánságot.
Másrészt lehetőségem nyílt többször is fellépéseken, TV
által közvetített siket szépségversenyen
fodrászkodnom és sok
általam nagyra becsült emberrel találkozni,köztük Zsidró
Tamással.
Gondolkodtál
már azon, hogy ha lehetőséged lenne tisztán hallani „egy dolgot” mi lenne
az?
Hát,
ezen még nem gondolkoztam, de mivel a zenét nagyjából hallom, viszont a hozzá
tartozó szöveget
már nem, talán ha érteném a zenék szövegeit, az nagy ajándék
lenne. Úgyhogy arra buzdítok minden
rendesen halló személyt, hogy
becsülje meg a tisztán hallás ajándékát,mert igazán nagy érték, és
sajnos ezt
sokszor csak az tudja igazán értékelni, akinek már
nincs…
Mit
üzennél a halló társadalomnak?
Azt, hogy a
hallássérült ember is ugyanolyan ember mint a többiek, csak
mi nem
hallunk. Ne féljenek velünk kommunikálni, mert tudunk, és ha
meg
szeretnének ismerni bennünket akkor nyitottak vagyunk a
beszélgetésre.
Köszönjük Varga Enikőnek az interjút..